A hét elég jól telt, pénteken Oli már a cipőcsere után, míg én a Zsombiét cseréltem, ő már egyedül bement a csoportba, és mire az ajtóig elvittem az én kis drága, és nagyon síró Zsibikémet, Oli vigyorgott a babakonyhában a többi gyerek között. Szóval Zsombinak nehezebb, ő minden reggel sír és már itthon is nyüszizik, mert tudja, hogy megyünk.
Most már Kristófot viszem először oviba, így csak 1szer pityeredett el, hogy jöjjek érte nagyon gyorsan, de tényleg. A fiúk addig a kocsiban várnak, így nem kell őket ki és betenni az autóban, most úgy gondolom, hogy így jó lesz, de majd meglátom.
Délután Kristófért megyek először és úgy együtt a fiúkért. Pénteken elég későn indultam el, és az én két kicsi fiam volt már csak a bölcsibe.
Eszter néni valamelyik nap mondta, hogy a fiúk nagyon ügyesek, jól viselkednek, könnyen és jól alszanak, és az étvágyukkal sincsen gond, azt mondta, hogy tökfőzi volt és ezek a fiúk annyit ettek!!! Nem válogatnak, eddig még mindent megettek. Annyira büszke vagyok rájuk!!! az én nagy fiaim!!!!
Zsombi amúgy mostanában annyira anyás, ma is csak úgy csimpaszkodott belém, majd lehúzta a nadrágomat, alig tudtam megfőzni a mákos tésztát reggel, de szerintem azért volt, mert tudta, hogy aztán megyek dolgozni. Ma Erzsike néni jött, néha jön, mert nem szeretném,ha a fiúk elfelejtenék, mert sose lehet tudni, hogy mikor lenne rá szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése