Végre jó idő!!

Tegnap délután már jó idő volt, úgyhogy a fiúkkal is ki tudtunk jönni. Zoli este lenyírta a füvet, addig mi bent voltunk, én készítettem a mai kaját a fiúk meg játszottak, vittem be kifestőt és színeztek, Kristóf nagyon ügyesen, Oli össze-vissza firkálta a lapot, ami zavarta ám Kristófot, Zsombit pedig egyáltalán nem érdekelte a dolog. Később kimentünk az udvarra játszani, aztán átjött Pepe és Klari is, később pedig Vanda és Marcsi, jó kis csapat jött össze. Motoroztak, homokoztak, jól elvoltak a gyerkőcök. Aztán átmentünk Pepéékhez megnézni a kiscsibéket, amit a gyerekeim nagyon szeretnek. Zsombi simán kivette őket a dobozból, Oli persze hozzá se nyúlt, ő így van a kutyával is, fél tőle, általában fel kell venni, ha átmegyünk a szomszédba.
Éjszaka jól aludt mindenki, Zsombi sem kelt fel hajnalban. Ma van az utolsó nap az oviban Kristófnak, aztán szünet. Egy hetet itthol lesz, aztán pedig megy egy másik oviba. Tegnap beszéltem Icussal, a Kristóf óvónőjével, aki felhívta az bölcsit és a nagyfőnökasszonyt, Zsuzsát, és azt mondta, hogy teljesen nem lesz kész a bölcsi, de 1-2 csoport igen, mert fogadni kell a gyerekeket és ha én úgy látom, hogy a körülmények jók, akkor vigyem a fiúkat, mert aki dolgozik, annak fel kell venni a gyerekét, és hivatkozhatok rá is meg Zsuzsára is. Úgyhogy remélem jónak fogom látni a helyzetet hétfőn és kezdhetjük a bölcsit. Nagyon izgulok,hogy mi lesz!! Amúgy is ez a hónap kész káosz lesz szerintem, itt a bölcsi, a szokatás, Kristóf 3 hétig más oviba jár majd, jönnek a suliszezonra vásárolni, mennem kell áruért, és megszervezni a gyerekek el és hazavitelét. Szép kis program! De minden okés lesz!!! Ügyesen kitaláljuk a dolgokat és minden megy, mint a karikacsapás.

Még mindig esik és hideg is van!!!

Az idő még mindig vacak, a fiúk pedig nyűgösek, annyira szeretnek kint lenni, de állandóan esik, néha csak kicsit, néha meg aztán nagyon. és hogy milyen hideg van, a fiúkra ismét ráadtam a pizsi alsót és a felsőt is, eddig csak bodyban aludtak, és elővettem a vastagabb plédet. Csúcs, hogy ez van júliusban!!!!
A múlt éjszaka elég jól telt, igaz Zsombi hajnalban meglátogatott minket és közénk feküdt, kicsit aludt, majd 1/4 6-kor ő úgy gondolta, hogy itt az ideje az ébredésnek és mászkált, meg dumált. Kristóf 6 körül ébredt, Oli aludt a legtovább.
Ma vittem árut az egyik suliba és a bölcsi előtt mentem el, hát mit nem mondjak elég rosszul néz ki, munkások mindenfelé, a tető nincs kész, ponyva van rajta, szóval nem tudom, hogy mehetünk-e a jövő héten a fiúkkal. A boltban volt egy anyuka, akinek bölcsis a kicsije és ő azt mondta, hogy szerinte megkezdődik rendesen a bölcsi, na mindegy majd hétfőn kiderül. Én szeretném ha már kezdenénk, de hogy mi lesz?
Ma zárás után készülünk Csegére. Zoli találta ki, hogy menjünk át anyuékhoz, mert már régen voltunk, a fiúknak is jót tesz a levegőváltozás, meg a tesóm is itthol van most. Remélem jó lesz majd, mert nem sok időt tölthetünk ott.

Esős napok!!!!!

Sajnos már megint esik, napok óta!!! Ez borzasztó!! A fiúk meg vannak veszve idebent, Zsombi állandóan mondja menni, menni, és üti az ajtót.
Mostanában az éjszakáink megint nem jók, tegnap is Oli átjött és ordított, alig tudtuk megvigasztalni, ivott, 2szer megcsinálta ezt és végül adtam neki nurofent, mert gyanítom, hogy jön a foga, pár napja is nyűgös volt és ömlött a nyál a száján. A gyógyszert bevette és aztán szépen el is aludt, de ott volt még Zsombi is, aki szintén 2szer felébredt az Oli sírása miatt. Ő végül, néhányszori oda-vissza sétálás után a mi és a gyerkőcök szobája között, a mi ágyunkba kötött ki és ott is aludt. Mikor átjött Zsombi már nem voltam magamnál és inkább odavettünk magunk közé, totál fáradt voltam. Reggel 6 óra 10-kor ébreszt a telóm, de kinyomtam és majdnem 7 óra volt mire ki bírtam mászni az ágyból, nagyon vacak éjszakánk volt. Kristóf ő jól aludt, nem vett észre semmit az éjszakai eseményekből.
Zoli is itthol van ma is és tegnap is.
A bölcsi teteje vajon elkészül? Remélem igen, de esik, hogy csinálnák? Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak jövő hét hétfőn a bölcsibe, mert én már készülök, hogy kedden megyünk a fiúkkal. Jaj, nem tudom mi lesz. Olyan jó lenne, ha minden a helyére kerülne és menne a maga útján, de mikor simul ki a helyzetünk? nem tudom. Egyszer majd csak okés lesz minden.
Zsombi tegnap megevett 1 nyers ubit, tök édi, ahogy mondja obi, obi, nagyon szereti a görög és a sárgadinnyét és a főtt kukoricából is rendesen evett a hétvégén. Oli persze egyiket sem eszi meg, csúcs egy csávó, nem kell neki a gyümölcs, de ha le van reszelve pl az alma azt megeszi. Nem tudom miért alakult így, mert amúgy ügyesen eszik, kanállal is és megrágja az ennivalót.

Fotók az előző bejegyzéshez

Az elmúlt napok eseményei

A hétvégén, szombaton eljöttek hozzánk Nagy Jocóék Sámsonból, sokszori halasztgatás után végre összejött a találka. Sütöttem finom lángost, vettünk dinnyét, ők hoztak még jégkrémet is,
úgyhogy habzsi-dőzsi volt!!! Jöttek a csajok is, jót játszottak a fiúkkal, szerencsére nem volt balhé köztük, tök jól elvoltak, mi pedig tudtunk beszélgetni.
Vasárnap Zoli melózott, én itthon voltam a fiúkkal, délelőtt már nem volt olyan hőség, jó volt kinn lenni, de aztán jött egy kisebb vihar, úgyhogy be kellett mennünk. Zsombikám úgy fél a mennydörgéstől, kint is játszottak és ahányszor dörgött, mindig szaladt oda hozzám és mondta, hogy dörög, nagyon nem szereti!! Anyuék nem jöttek.
Hétfőn anyu jött a fiúkra vigyázni, a boltba pedig a szomszéd srác ugrott be, mert én áruért mentem Debrecenbe. Sikerült bevásárolni nagyjából. Ami a fiúknak a legfontosabb volt, vettem még két motort, mert van egy és általában veszekedni szoktak, hogy ki üljön rá, úgyhogy most már van 3. Persze abból viszont gond lett, hogy az egyik zöld, a másik kettő pedig szürke és mindenki a zöldet akarta este mikor kint voltunk. Borzasztó, hogy mindig van min veszekedni nekik, de végül minden elsimult és szépen játszottak, később kihoztam az alagutat nekik, akkor mindhárom bújkált benne, jól elvoltak, közben én a virágoskertet gyomláltam, később leszedtük még a málnát, sajnos már nem sok van rajta. Zsombi imádja, kétpofára tömi befelé, leszedi a bokorról és úgy, nem örülök neki, de bio, csak az eső érte. Oli azt sem szereti, sajnos ő ilyen nem igazán eszi a gyümölcsöket, még csodálkoztam is, mert a dinnyét kóstolgatta, hogy este ettünk.
Zoli későn jött, mi már vacsiztunk és készülődtünk a fürdéshez.
Az éjszaka elég jól telt, igaz Oli ma is felébredt 4 körül és nem akart visszaaludni, se az ágyában, se a miénkben, végül 1/2 6 körül köztünk elaludt, nemsokkal utána Zsombi már kelt is, úgyhogy megint elég vacakul aludtam.
Kristófot kelteni kellett, mostanában tök jól alszik, és készültünk az oviba. Még 2 hetet jár, aztán 1 hét szünet, pont akkor amikor a kicsikkel kezdjük a szokatást. Aztán megy 3 hetet a másik oviba, a 3. utcára.

Homok az udvaron!!!!!

Már egy ideje tervben van, hogy kellene a gyereknek homokozó. Anyuéknak volt egy nagy farönkjük, amit elvágattunk 4-felé, Zoli megmunkálta lefestette, anyu is festette egy sorral, mert ő még nálunk is jobban akarta, hogy legyen már végre homokozó. Zoli hozatott homokot, amit a betonra borított a fuvaros. Este már a fiúk annyira ki akartak menni homokozni, hogy engedtem nekik, ( a homokozó még nem volt összerakva).
Annyira élvezték, hogy nagyon, olyan jó volt látni őket, először csak óvatosan ismerkedtek a homokkal, a végén meg már fetrengtek benne, főleg Zsombi, annyira élvezi a homokot, de ő mindig is a földet túrta, szedte a virágoskertből, a füvet tépkedi, csúszik-mászik a fűben, földön, betonon. Este kint vacsiztunk, úgy ettek homokos testtel, igaz, hogy a kezüket, arcukat megmostuk, de nem sokat ért, mert dörzsölgették a testüket. Vacsi után még játszottak. Aztán egyből a kádba, mert azt a sok homokot, ami a testükre tapadt máshogy nem lehetett volna letakarítani. A víz szép sárgás lett és a kád alján egy csomó homok volt.
Amúgy a pelust levettem a kicsikről és kisgatyóba játszottak, mindketten belepisiltek, de nem gond, még most voltak szinte először így. Oli viszont nagyon érdeklődik Kristóf és a pisilés iránt, mikor kint vagyunk és Kristóf meg pisilni, ő is követi és tolja le a nadrágját.

A klinika lelki hatásai

A bent töltött 3 nap nagyon megviselt főleg engem, a fizikai fáradság, a nem alvás és a lelki dolgok, az én gyerekem szenvedése, a beteg gyerekek, mind borzasztó volt, minden nap eszembe jut.
És azt hiszem, hogy hálát kell adnom, hogy csak ennyivel megúsztuk és amúgy 3 egészséges gyerekünk van!!!! és ez a legfontosabb!!!!!
A szobánkba volt egy kisfiú, Létay Zalánnak hívják, kis huncut barna gyerkőc, 3 éves és jóindulatú agydaganata van és epilepsziás. 2 éves kora után bölcsibe járt, folyékonyan beszélt, szobatiszta volt, ügyes és eleven és jött a betegség. Ez a borzasztó!!!! Nagyon nehezen jár, alig beszél, pelenkás megint és már április óta bent vannak, mert nem tudnak mit csinálni vele, nem találják a gyógyszert, ami neki jó. Nagyon ritka a betegsége és nem is ígérik, hogy meg fog gyógyulni. Olyan rossz volt látni őt!!!! Az anyukája nagyon erős, nem semmi, hogy ilyen tartása van, pedig néha nem kapják meg azt a törődést, odafigyelést, amit kellene. És otthon van az 5 éves ovis nagylánya, akit alig lát.
Szóval megviselt nagyon a dolog, az egész, a hely, az ellátást, a beteg gyerekek, hogy nem vagyunk itthon, a gyerekeim és a férjem hiánya.

De túl vagyunk rajta !!! és remélem nem kell oda mennünk soha többé. Azóta még jobban odafigyelek a gyerekekre, de hiába, mert egy pillanat elég és már el is esett. Hétfőn este ültünk kint a padon, málnát ettünk, Zsombi mellettem ült és egy pillanat és már le is esett az ülőke és a háttámla között lecsúszott, de szerencsére nem lett semmi baja és én még a feje alá tudtam nyúlni, így nem koppant neki.

További "klinikai élmények"

Pénteken nem volt semmi vizsgálat, mert 24 óra után nézik meg a szem fenekét a gyerkőcnek. Ezért csak ott voltunk. Oli állandóan menni akart, hát persze, hogy ment volna, hiszen a szoba kicsi és semmi játék. Nagyon sokat sétáltunk a folyosón, ahol a falra állatok voltak festve, a szobánkba pedig a kis vakondról volt 4 kép. Az elsőn voltunk és azt sok lépcsőt egy nap nem is tudom, hogy hányszor megmásztuk, de Oli is, ment fel és le. Néha kérte, hogy vegyem fel. A földszinten volt a kávé automata, egy nap többször is mentünk kávézni. Tetszett neki, hogy bedobta a pénzt. A váróban voltak kis székek azokat tologatta, a padokra felmászott és le, ez volt a napi elfoglaltságunk. A parkban is sétáltunk, megnéztük a szökőkutat, ami először nem tetszett neki, távolról figyelte, aztán egyre közelebb és közelebb mentünk.
Kaját csak a gyerkőc kapott, szerencsére az ebéd ízlett neki, főtt krumpli, zöldbab főzi és natúr csirkemell volt, majdnem megette mindet. Délután nehezen, de sikerült elaludni az ágyban, olyan kis értelmes volt, elmagyaráztam, hogy a többi kisfiú is alszik az ágyikójában és megértette. Letette a kis fejét és próbált aludni. aludt is 1,5 órát.
Szombaton délelőtt elmentünk a szemészetre szemfenék vizsgálatra. Nagyon sírt, ordított. Hárman alig tudtuk lefogni szegénykémet, első nekifutásra nem is sikerült megnézni,mert annyira feszítette magát és rángatta a fejét, pedig "csak" belevilágítottak a szemébe, fájdalommentes volt a vizsgálat. Kimentünk a rendelőből, mondta, a doki, hogy várjunk, hátha megnyugszik és aztán könnyebb lesz. meg is nyugodott, sőt majdnem elaludt a kezemben, ezért szóltam, és megint be a rendelőbe, ahol már én lefeküdtem a vizsgálóra, OLi rám és úgy próbáltuk meg lefogni, sokadik próbálkozásra sikerült is, Oli pedig ordított, ahogy a torkán kifért és azt kiabálta vizet, vizet. Annyira sajnáltam szegényt!!!! Nem találtak semmit, visszamentünk a gyerekklinikára, és mondták, hogy oké, de akkor se mehetünk haza. Borzasztó volt!!! és várnunk kellett. Oli aztán el is aludt. Másnap délelőtt mondták, hogy mehetünk haza, készítik a zárót és kb. dél körül értünk haza. Már nagyon hiányoztak a fiúk. Zsombin semmi nem látszott, hogy örülne, hogy itthol vagyunk, rám nézett, jó és játszott tovább. Olit tovább figyelte, de semmi. Persze Oli megölelte, puszilta, ő egy kis érzelem bomba!!!!
Zsombinál este jött ki a dolog, mert bújt hozzám, meg ha elesett akkor én kellettem neki.
Kristófom nagyon örült, ő be is jött a kórházba, mikor jöttünk haza, őt leginkább a kórházi körülmények és Oli sebe érdekelte.

Rémálom a klinikán

Csütörtök este bementünk a Gyermekklinikára, onnan elirányítottak röntgenre a Belklinikára. Oda mentünk, szerencsére nem kellett sokat várni, nagy nehezen megcsinálták a röntgent Oli fejéről, de 3 embernek kellett lefognia, hogy nem mozdítsa el a fejét a megadott helyről. Vissza a Gyermekklinikára, ott mondták, hogy nem tört el a koponyája, de bent kell maradni megfigyelésen 72 órát, esetleg 48-at. Fantasztikus!!!! Teljesen rosszul voltunk a gondolattól, de hát mit csináltunk volna, így biztonságban volt Oli, ha esetleg itthol történt volna vele valami azért mert nem maradtunk volna bent, akkor sose bocsátottuk volna meg magunknak.
Még jó, hogy készítettem be pár holmit (Olinak pizsit, pelust, vizet, poharat, pólót, törölközőt,) magamnak nem vittem semmit,mert reménykedtünk, hogy nem kell bent maradni. És ami még plusz volt, aznap jött meg és borzasztóan éreztem magam.
Szóval Zoli elindult haza, mi meg elfoglaltuk az ágyunkat, egy 4 ágyas szobában. (Kértünk volna fizetős szobát, de nem volt hely) Persze az anyukának nincsen ágy, van szék és ha mázlista vagy kiságymatrac, amit leteszel a földre és lehet aludni, ha tudsz.
Oli már nagyon álmos volt, a fürdést is kihagytuk, nem akart bemenni az ágyába (rácsos ágy, aminek az oldalát le lehet engedni), úgyhogy ültem a széken és fogtam az ölemben. Ő meg ide-oda mocorgott, végül úgy aludt el, hogy a mellkasa a térdemen volt, a fejét a karommal megtámasztottam a lábai pedig lelógtak, és így aludt a drágám. Aztán betettem az ágyba és aludt is reggelig.
Én is megpróbáltam pihenni, a széken próbáltam aludni, de nem ment, közben kaptam egy kicsi matracot, ami akkora, mint egy kis törölköző és csak arra jutottam, hogy megpróbálok azon aludni, mert a széken egyáltalán nem ment és nagyon kényelmetlen volt. A lábaim lelógtak a matracról, de próbálkoztam, sokszor felriadtam, mert Oli mocorgott, meg jöttek ellátni 1 kisfiút, szóval összességében kb. 1,5 órát ha aludtam.

Baleset a nappaliban

Júl. 8-án, csütörtök este történt egy kis baleset, Oli a nappaliban a lufival játszott és megbotlott, szerencsétlenségünkre úgy esett, hogy a kis fejét beverte a csempe lábazatában, annak is az élébe. A seb a fejet tetején volt és nagyon vérzett, Oli pedig nagyon sírt. Nagyon megijedtünk, mert még sosem történ ilyen én meg amúgy is rosszul vagyok a vértől, főleg ha a gyerekeim egyikéből folyik. Én aggódtam, hogy mi legyen menjünk-e az ügyeletre, össze kell-e varrni, mi legyen tanakodtunk. Gondoltam felhívom Marcsit a szomszédot, aki ápolónő a Kenézyben, megnézi, aztán majd lesz valami, de sajna nem volt itthon, azt javasolta nézessük meg.
Na kaptam magam meg Olit és elmentünk az ügyeletre, Oli (míg a rendelőben voltunk) ordított, nem sírt, hanem ORDÍTOTT! Azt mondta a dokinő, hogy nem mély a seb, varrni sem kell, lefertőtlenítik, és be kellene menni a Klinikára, mert ő nem lát bele a gyerek fejébe, hogy van-e belső sérülés v. vérzés, ott csinálnak majd röntgent, meg lehet benn is kell maradni megfigyelésen. Kérdezte, hogy meg tudjuk oldani, mondtam, hogy még 2 gyerek van otthon, és majd meglátjuk. Ő nagyon hajlott arra, hogy menjünk be, meg mondta, hogy ha nem akkor figyelni kell a gyereket, ha aluszékonnyá válik, hány, akkor azonnal mentőt kell hívni.
Hazamentem Zolinak elmondtam, hogy mi van, akkor mi legyen? Csak be kellene vinni Olit, és a másik 2? Hívtam Erzsike nénit, sokadik hívást vette fel, hogy el tudna-e jönni míg bevisszük Olit, igent mondott. Zoli érte ment. Mi pedig este 1/2 9-kor elindultunk a Klinikára.

Esti palacsinta sütés 3 gyerekkel!!!!

Zoli mostanában már megint eljár dolgozni, én a boltban vagyok, Kristófot viszem reggel az oviba, a kicsik meg itthol vannak, néha anyu jön, néha Erzsike néni és vigyáz rájuk. Anyu tök rendes, hogy minden nap képes azért átjönni Csegéről, hogy így segítsen nekünk, pedig nekik is ott a bolt, meg a napi tennivalók.
Ez így volt tegnap is. Anyu zárás után hazament és meg leültem játszani egy kicsit a gyerekekkel. Zsombi mostanában teljesen be van zsongva, állandóan a mesét nézné a tv-ben, aminek nem örülök. Olyan szépen tudja mondani, hogy "dízel tíz" (A Thomason mesében egy vonat) és "pók, pók" (vizipók), közben pedig áll a tv előtt és mutogat, alig lehet leállítani. Nem tudom miért kattant rá ennyire, Kristóf nem is nagy tv néző, de Zsombi az csúcs!!!!!
Nagynehezen megnyugodtak a kedélyek, szépen játszottak, gondoltam megsütöm a palacsintát holnapra, persze mindhárman kijöttek a konyhába és ott sertepertéltek körülöttem. A vége az lett, hogy én álltam a tűzhely előtt, mellettem 3 szék, ők meg hárman ott álltak a széken, nézték, hogy mit csinálok és pakolásztak a mosogatóban meg a konyhaszekrényen. Persze azt is figyeltem, hogy le ne essenek, mert azért ide-oda mocorogtak. Le is főttem rendesen mire kisütöttem a palacsintát!! Azt hiszem nem csinálok ilyet gyakran, csak majd ha Zoli itthol lesz figyel a fiúkra.
Kristóf mióta járt a hittanos napközibe 1 hetet nem nagyon akar oviba menni, gondolom jobban tetszett neki, hogy délután itthol van. Azzal vigasztalom, hogy a tesói is mennek hamarosan bölcsibe, apa is dolgozik, én is, nekik meg az ovi és a bölcsi a dolgozó, ahová menniük kell.

Joghurt evés önállóan

A kicsik mostanában egyre többször kérik, hogy egyedül egyenek, persze már kanállak, mert kézzel szuperül megy. Szóval az uzsira szánt joghurtot próbálták kanalazni, elég ügyesen, ahhoz képest, hogy még csak kezdők. Kristóf már szépen eszik, de hát ő a nagy tesó!!!!