Júl. 8-án, csütörtök este történt egy kis baleset, Oli a nappaliban a lufival játszott és megbotlott, szerencsétlenségünkre úgy esett, hogy a kis fejét beverte a csempe lábazatában, annak is az élébe. A seb a fejet tetején volt és nagyon vérzett, Oli pedig nagyon sírt. Nagyon megijedtünk, mert még sosem történ ilyen én meg amúgy is rosszul vagyok a vértől, főleg ha a gyerekeim egyikéből folyik. Én aggódtam, hogy mi legyen menjünk-e az ügyeletre, össze kell-e varrni, mi legyen tanakodtunk. Gondoltam felhívom Marcsit a szomszédot, aki ápolónő a Kenézyben, megnézi, aztán majd lesz valami, de sajna nem volt itthon, azt javasolta nézessük meg.
Na kaptam magam meg Olit és elmentünk az ügyeletre, Oli (míg a rendelőben voltunk) ordított, nem sírt, hanem ORDÍTOTT! Azt mondta a dokinő, hogy nem mély a seb, varrni sem kell, lefertőtlenítik, és be kellene menni a Klinikára, mert ő nem lát bele a gyerek fejébe, hogy van-e belső sérülés v. vérzés, ott csinálnak majd röntgent, meg lehet benn is kell maradni megfigyelésen. Kérdezte, hogy meg tudjuk oldani, mondtam, hogy még 2 gyerek van otthon, és majd meglátjuk. Ő nagyon hajlott arra, hogy menjünk be, meg mondta, hogy ha nem akkor figyelni kell a gyereket, ha aluszékonnyá válik, hány, akkor azonnal mentőt kell hívni.
Hazamentem Zolinak elmondtam, hogy mi van, akkor mi legyen? Csak be kellene vinni Olit, és a másik 2? Hívtam Erzsike nénit, sokadik hívást vette fel, hogy el tudna-e jönni míg bevisszük Olit, igent mondott. Zoli érte ment. Mi pedig este 1/2 9-kor elindultunk a Klinikára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése