2010. július 13., kedd

Rémálom a klinikán

Csütörtök este bementünk a Gyermekklinikára, onnan elirányítottak röntgenre a Belklinikára. Oda mentünk, szerencsére nem kellett sokat várni, nagy nehezen megcsinálták a röntgent Oli fejéről, de 3 embernek kellett lefognia, hogy nem mozdítsa el a fejét a megadott helyről. Vissza a Gyermekklinikára, ott mondták, hogy nem tört el a koponyája, de bent kell maradni megfigyelésen 72 órát, esetleg 48-at. Fantasztikus!!!! Teljesen rosszul voltunk a gondolattól, de hát mit csináltunk volna, így biztonságban volt Oli, ha esetleg itthol történt volna vele valami azért mert nem maradtunk volna bent, akkor sose bocsátottuk volna meg magunknak.
Még jó, hogy készítettem be pár holmit (Olinak pizsit, pelust, vizet, poharat, pólót, törölközőt,) magamnak nem vittem semmit,mert reménykedtünk, hogy nem kell bent maradni. És ami még plusz volt, aznap jött meg és borzasztóan éreztem magam.
Szóval Zoli elindult haza, mi meg elfoglaltuk az ágyunkat, egy 4 ágyas szobában. (Kértünk volna fizetős szobát, de nem volt hely) Persze az anyukának nincsen ágy, van szék és ha mázlista vagy kiságymatrac, amit leteszel a földre és lehet aludni, ha tudsz.
Oli már nagyon álmos volt, a fürdést is kihagytuk, nem akart bemenni az ágyába (rácsos ágy, aminek az oldalát le lehet engedni), úgyhogy ültem a széken és fogtam az ölemben. Ő meg ide-oda mocorgott, végül úgy aludt el, hogy a mellkasa a térdemen volt, a fejét a karommal megtámasztottam a lábai pedig lelógtak, és így aludt a drágám. Aztán betettem az ágyba és aludt is reggelig.
Én is megpróbáltam pihenni, a széken próbáltam aludni, de nem ment, közben kaptam egy kicsi matracot, ami akkora, mint egy kis törölköző és csak arra jutottam, hogy megpróbálok azon aludni, mert a széken egyáltalán nem ment és nagyon kényelmetlen volt. A lábaim lelógtak a matracról, de próbálkoztam, sokszor felriadtam, mert Oli mocorgott, meg jöttek ellátni 1 kisfiút, szóval összességében kb. 1,5 órát ha aludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése