A bent töltött 3 nap nagyon megviselt főleg engem, a fizikai fáradság, a nem alvás és a lelki dolgok, az én gyerekem szenvedése, a beteg gyerekek, mind borzasztó volt, minden nap eszembe jut.
És azt hiszem, hogy hálát kell adnom, hogy csak ennyivel megúsztuk és amúgy 3 egészséges gyerekünk van!!!! és ez a legfontosabb!!!!!
A szobánkba volt egy kisfiú, Létay Zalánnak hívják, kis huncut barna gyerkőc, 3 éves és jóindulatú agydaganata van és epilepsziás. 2 éves kora után bölcsibe járt, folyékonyan beszélt, szobatiszta volt, ügyes és eleven és jött a betegség. Ez a borzasztó!!!! Nagyon nehezen jár, alig beszél, pelenkás megint és már április óta bent vannak, mert nem tudnak mit csinálni vele, nem találják a gyógyszert, ami neki jó. Nagyon ritka a betegsége és nem is ígérik, hogy meg fog gyógyulni. Olyan rossz volt látni őt!!!! Az anyukája nagyon erős, nem semmi, hogy ilyen tartása van, pedig néha nem kapják meg azt a törődést, odafigyelést, amit kellene. És otthon van az 5 éves ovis nagylánya, akit alig lát.
Szóval megviselt nagyon a dolog, az egész, a hely, az ellátást, a beteg gyerekek, hogy nem vagyunk itthon, a gyerekeim és a férjem hiánya.
De túl vagyunk rajta !!! és remélem nem kell oda mennünk soha többé. Azóta még jobban odafigyelek a gyerekekre, de hiába, mert egy pillanat elég és már el is esett. Hétfőn este ültünk kint a padon, málnát ettünk, Zsombi mellettem ült és egy pillanat és már le is esett az ülőke és a háttámla között lecsúszott, de szerencsére nem lett semmi baja és én még a feje alá tudtam nyúlni, így nem koppant neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése